Eredeti cím: Legend
Fordítás:AncsaT
Kiadás: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 304
|
Észak-Amerika
két nemzetre szakadt; Köztársaságra és Kolóniákra, akik harcban állnak
egymással. A 15 éves June kivételes tehetség, jómódú családból származik,
és a haza védelméhez kiváló katonai szolgálatokat tud tenni, Day azonban a Lake
Szektornak nevezett nyomornegyedből származik, és míg June a Köztársaság elkötelezett tagja, Day a
legkeresettebb bűnözője,
holott ő is még
csak 15 éves.
Day
azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a Köztársaság gondolja, és nem áll
szándékában senkinek sem rosszat okozni. Mégis, heves temperamentumának köszönhetően többször
is bajba került, amit a Köztársaság már nem nézett jó szemmel.
June és
Day két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám
egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik, és egyedül Day szerepel a gyanúsítottak
listáján. Ezután Day próbálja menteni magát, de legfőképp a bátyját,
és a Ragályban szenvedő öccsét, valamit édesanyját, akik a világot jelentik neki, míg June őrült módjára,
minden fondorlatosságát bevetve próbálja megtalálni őt, és
megbosszulni a bátyja halálát.
Mielőtt nekiállnék
boncolgatni a történetet, amit egyébként jó könyveknél kevésbé tudok, elmesélem,
hogyan is jutottam én oda, hogy elolvassam.
A
moly.hu-n @janka0421 készített nekem egy listát, tele a kedvenc könyveivel,
hogy azokat mindenképp olvassam el, és én is készítettem neki egyet az én
kedvenceimből. De
valahogy nem akarództam nekikezdeni a könyveknek, főleg
ennek nem, mert bár mindenhol láttam, milyen jó, hű, meg ó,
de a borító annyira nem nyerte el a tetszésem, a fülszöveget egyszer
elolvastam, de nem maradt meg, szóval nem vonzódtam a könyvhöz.
Aztán szintén
egy molyos ösztönzésre jutottam el oda mégis, hogy elolvassam, méghozzá egy kihívás
keretein belül. A feladat annyi volt, hogy kisorsoltak nekünk párokat, akivel közös
polcot kellett létrehoznunk, előre megbeszélt könyvekkel, és minden hónapban egyszerre nekiállni
ugyanazon könyv olvasásának. Én @yeeeya-t kaptam, akivel ezt a könyvet tettük második
helyre, tehát már muszáj volt olvasni.
És nem bántam
meg!
Ismeritek
azt az érzést, mikor olvasol este, és érzed, hogy nagyon álmos vagy, de már
ragadnak le a szemeid. Ám van egy könyv, ami egyszerűen
olyannyira izgalmadós, hogy egy percre sem tudod letenni, és inkább fennmaradsz
egész éjjel, mert nincs olyan része, amire azt lehetne mondani, oké, itt
befejezem mára. Mert annyira izgalmas és lenyűgöző.
Na, én
valahogy így voltam ezzel a könyvvel. Ha az enyém lett volna, és nem kellett
volna rá annyira vigyáznom, már hétfőn végeztem volna vele, de sajnos vigyáznom kellett rá, így táskába nem
mertem rakni. De hétfőn egy órát aludtam, mert 5-ig olvastam, megállás nélkül.
June és
Day kapcsolata bevallom, annyira nem érdekelt, és mint minden más disztópikus
tinikönyvnél, ennél sem nagyon foglalkoztam a cselekménnyel, épp csak annyira,
amennyi a világhoz kellett. Mert én a legjobban a világokat szeretem ezekben a
könyvekben, teljesen odavagyok, hogy jut ilyesmi az emberek eszébe, hogy képesek
úgy forgatni, válogatni a szavakat, hogy úgy érezzem, ez tényleg megtörténhet, én
most tényleg itt élek. Hihetetlen!
Ami külön tetszett a világ mellett, az
fejezetek előtt lévő szöveg
volt. Leírta (nem mindig), hol van, mennyi az idő, hány fok van. És az egész könyvön át vártak egy hurrikánt, amit talán
egyszer említettek, az ember mégis az elejétől tudta, hogy ennek jelentősége lesz, és jé, mintha melegedne az idő! Aztán a végén, az utolsó fejezetnél alacsonyabb, jóval a hőmérséklet.
És akkor megy el a vihar. Nem is volt igazán benne. De annyira... Na, ez tökéletes
volt, szeretem az ilyen nem túl konkrét, de mégis érthető
meglepetéseket.
Marie Lu
|
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése