2015. május 20., szerda

Színházi élmények 5. - Koldusopera (Vígszínház) + NYEREMÉNYJÁTÉK!!


A Koldusopera a szegényekről szól. A gazdag szegényekről. Mi van? Brechtről van szó, nem kell semmin meglepődni. Ráadásul ez nem is  a legbonyolultabb része a történetnek. Ez csak a kezdet.


Adott Peacock (Hegedűs D. Géza), a város legszegényebb embere. Hozzá érkeznek azok, akik szeretnének megélni a szegénységből. Peacocknak van egy felesége (Börcsök Enikő) és egy lánya, Polly (Pető Kata). Polly feleségül megy a legnagyobb gazfickóhoz, Bicska Maxihoz (Mészáros Máté). Bicska Maxi nagy játékos, több vasat is tart a tűzben, Peacock pedig szeretné minél előbb rács mögött tudni. Csakhogy a rendőrfőnök, Tigris Brown (Hajdu Károly) is Maxi mellett áll, így a dolog megnehezedik. A végén aztán vagy felkötik végre - vagy nem.

Dióhéjban ennyi is lenne a szöveg. Volt szerencsém kétszer látni, és másodszor külön figyeltem arra, hogy sok-e a zene benne. Mert rengetegen mondták, hogy soknak találták benne a dalokat, de nekem először ez egyáltalán nem tűnt fel, teljesen magába szippantott Brecht. És másodszor is. Az egyetlen dolog, ami feltűnt, hogy némely dal lapos volt, kicsit türelmetlenebbül vártam a végét, de azok, amiknél meg úgy éreztem, hogy most felpattanok és velük együtt éneklek, azok ellensúlyozták ezt az érzést. Szóval a dalok rendben voltak.

A szereplők is rendben voltak, csakhogy sóismétlésen kapjatok, bár mikor Polly először belibegett, azt hittem, nem lesz elég. Nem lesz Polly. Aztán mikor énekelni kezdett, elszállt minden kétségem. Nagyon jó hangja van, nagyon jól adta elő magát, játszott, még a hangjával is, és így kell ezt csinálni ahhoz, hogy hiteles legyen. Másoktól hallottam azt is, hogy nekik Polly a végéig unszimpatikus maradt, de hát lehet, hogy az egyszerű jó szívem miatt nem tudok rosszat mondani senkire és semmire...

Hegedűs ismét nagyot alakított, mint Peacock. Pont passzolt hozzá a szerep (bár ezt egy jó színészről mindig el lehet mondani), olyan volt, mintha az eredeti dráma sorai közül lépett volna ki. Amit Börcsök Enikővel levágtak dalok, ahogy játszottam, rögtön az elején mindketten nagy kedvenceim lettek. Ők, meg a kurvák.

Bicska Maxi nekem örökre kedvencem marad. Pedig a lehető legellenszenvesebb karakter az egész darabban. Ő, és a kurvák olyan jelenetekkel dobják fel a darabot, hogy nem lehet nem szeretni. A végén még meg is sajnáltam picit. Kocsma Jenny (Járó Zsuzsa) a lehető legérdekesebb karakter az egészben. A ő és Maxi kapcsolata az, amiről még többet szeretnék tudni. Tudott ez az ember szeretni is? Vagy mi történt? Nagyon kíváncsi lennék rá.

Mivel ez egy Brecht darab, elmaradhatatlan eszköze az elidegenítő effektek. Mik azért rendesen ott vannak. Az első felvonásban rengetegszer (rajtam kívül persze mindenki soknak gondolta ott már ezeket is  esküszöm velem van a baj...), a második végére már szinte egyáltalán. Bicska Maxi nagy monológja például annyira üt, hogy nem akartam elhinni, hogy a végén így kirántják a nézőt.

Az elidegenítő effekteken kívül az összes hangeffekt, amik tulajdonképpen ugyanazt a hatást érik el, úgy igazán beletrafáltak Lépéshez, nevekhez a hangok, egy-egy szóhoz - zseniális koncentráció kell ahhoz, hogy ezt ilyen pontossággal meg lehessen csinálni, és már a belefektetett unka miatt se mondanám egyik részére, hogy nem jó, mert egy ilyen darabot összerakni nem két nap.

Mindezen jó dolgok mellett mindkétszer, mikor mentem, tele volt üres sorokkal a színház. El se hittem, mivel Ma este színházon is voltak olcsó jegyek, és még azok se fogytak el, egyik napra se. Most lehet, hogy a probléma az, hogy elgondolkodtató darab, vagy hogy nagyi a mába akarták tuszkolni, és az átlag közönség nem volt kíváncsi egy újabb társadalomkritikára, de én egyik alkalommal így néztem, a másiknál meg úgy, mint egy fasza feldolgozást. Szerintem ez pont egy olyan darab, amibe láthatod a társadalomkritikát, ha akarod, de ha nem, akkor meg csak nézd a kis történetet, az is jó.

Szerintem ez egy olyan darab, amivel el lehetne csalogatni a fiatalokat a színházba. Mai beszéd, megfelelő mennyiségű káromkodás, poénok, fülbemászó dalok, életigazságok. Tanárként nem nagyon alter darabokra vinném először az osztályt, hanem erre. Olyanra, ami érdekes, izgalmas, kicsit véres, kicsit romantikus, de üt. Ennél több nem kell szerintem egy jó színházi élményhez, és úgy látom, a Brecht-feldolgozások jók. És nem kéne a Vígben sem üres soroknak lennie egy ilyen darabon...

(A képek forrása a vigszinhaz.hu)

Most pedig, hogy így leült a hangulat, nézzük azt a nyereményjátékot, hisz mind azért kattintottatok csak a cikkre, tudom! :)

Júli 1-ig lehet jelentkezni, feladat a dobozkában leírt kérdésekre válaszolni (mindegyik válasz megtalálható a blogon). Remélem nem nehéz, és remélem, a nyereményt is jól választottam ki! Sok sikert és jó szórakozást mindenkinek!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése