2015. október 5., hétfő

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Eredeti cím: Out of the Easy
Fordítás: Szűr-Szabó Katalin
Kiadás: Maxim kiadó, 2013
Oldalszám: 332
1950-ben járunk New Orleansban, ahol a 17 éves Josie többé-kevésbé egyedül tengeti mindennapjait, mivel prostituáltként dolgozó édesanyjának ezernyi más dolga van, mint élete megkeserítőjével, valamint testének tönkretevőjével foglalkozni. 

Josie szép, okos, mint ezt minden oldalon megtudjuk, valamint mindenki magának akarja, ami meg természetes, mert ha nem, akkor meg felhozzuk, ő valamiért nem akarta lesmárolni a kiscsajt. Hmm. 

Bocsánat előre, de ez a könyv nagyon felhúzta az agyam, hiába álltam úgy neki, hogy előtte, mikor beleolvastam, akkor imádtam, a teljes üresség érzésével, valamint egy kis dühvel tettem le a végén... 

Utólag még a fülszöveget is el kellett olvasnom, hogy tudjam, miről is szólt a könyv - hát igen, a fülszöveg. Szeretném azon keresztül bemutatni nektek a történetet, plusz adok majd még hozzá egyet s mást (ó igen, aki nem szeretné tudni a történet fontosabb mozdulatait, az ne olvasson, mert akarva-akaratlanul is tele lesz spoilerrel a bejegyzés!) 

Na, kezdjük is: 

" (...) a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. (...) " - a név és a kor stimm. Na de az "álmai", azok az egyetem, valahol messze, de az sem álom, mert mások igazából nem akar menni, legalábbis az elején cseppet sem érzed a szándékot, csak az ellenállást, mígnem meg nem jelenik egy okos és csinos lány, aki valami puccos egyetemre jár, és Josie mintha beleszeretne, rögtön oda akar járni, és ez az álma. És két perc se volt a találkozás! Mi van? 

" (...) Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, (...) " - a terv a következő: mások felajánlják, hogy fizetik az egyetemet/mások megszerzik neki a pénzt. Ő meg kitölt egy jelentkezési lapot úgy, hogy tudja, nincs rá pénze. Értelmes ez? Szerintem sem. 

 " (...) de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét. (...) "- a rejtélyes haláleset: egy férfi, aki egy nap vásárolt a boltban, amiben Josie dolgozik, este összeesik, és állítólag szívinfarktusban meghal. Erről azért tudunk, mert gazdag, és eltűnt az órája. Ami előkerül Josie anyjának az ágya alól. Ki köti össze ezt a kettőt? Senki! És kit érdekel a pasas? Tulajdonképpen senkit, csak Josie-t, mert azt képzelte, ő az apja, mert jó fej volt vele... Ez a rejtélyes haláleset. Érzelem kb mint egy szem zöldborsóban. Hűség meg, hogy becsapja a Willie-t, mert nem adj oda az órát, majd mikor elmondja, a nő feldobja a talpát. Puff. 

Ezen kívül ami mintha még történne: néha ide-oda utazgatunk. Néha egy-egy férfi látogatja meg Josi-et. Néha megcsókolja valaki, néha nem (ilyenkor mindig jön a "valamiért nem csókolta meg" szöveg). Szerelem nincs. De van. Nem tudom. Mondom, mindenki a csajra hajt, aki meg mintha senkire, csak a végén, természetesen kiderül, hogy végig szerelmes volt. 

Te jó ég, össze se tudom szedni a gondolataimat! Hát, én ezt nem értettem… Mármint az értelmét. Mi volt egyáltalán a történet? Nem is volt… Szereplők sem igen, néha felugrott egy-egy név, akikről amúgy semmit sem tudtunk, aztán a kiscsaj mindenkinél felhozta, hogy nem csókolta meg – de hát nem ő a prostituált, ne haragudjunk, miért kellett volna mindenkinek neki esnie? Na mindegy. 

Én jobbra számítottam, valami igazán komolyra és mélyre, helyette egy nagy, értelmetlen, felesleges maszlagot kaptam… És éppen ettől a könyvtől, éppen ettől az írótól többet vártam…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése