Leiner Laura: Illúzió (Bexi 3.)

Eredeti cím: --
Fordítás: --
Kiadás: L&L, 2015
Oldalszám: 424

Bexi, annak ellenére, hogy a második lemeze és a londoni út is jól sikerült a karrierje szempontjából, magánéletben kezd szétesni. Nem megy az írás, belesül a saját szövegébe, aggódik Nagy Márk miatt, meg az exe miatt is, aki kezdni kihasználni az ismerettségüket, a családja - egyszóval minden miatt aggódik, semmi nem sikerül és pont. Hát, olyan semmilyen, sajnos, nagyjából itt ki is fújt a történet, merthogy ezekre a könyv felénél már sikerül megoldást is találni, a többi meg sajnos csak nyáladzás. Nem is tudok semmi mást írnia történetről...

Lapos az egész. Sokkal nagyobb drámára és sokkal több érzelemre számítottam a beharangozás után, és nem azt kaptam, amit vártam. Vagy kezdek kiöregedni - ezt sajnos már korábban is észrevettem/említettem - és bár megveszem mindig az újabb és újabb Laura-könyveket, és el is fogom őket olvasni tisztességesen, várva a csodát, de már nem érzem ugyanazt, mint az SzJG-nél, vagy mint a Bábelnél... Ez nekem éppen ugyanannyira fáj, mint bárki másnak, de nincs mit tenni, mit tagadjam a helyzetet.

A szerelmi szál nem is az, hogy kiszámítható, hanem még abból is a lapos fajta. Úgyis pontosan tudja mindenki, mire mi lesz Nagy Márk reakciója, és hogy az utolsó kötet végéig úgysem jönnek össze "rendesen". És így van ez minden mással is. Úgyis cukormáz és rózsaszirom lesz a vége, ezt az SzJG-nél is tudni lehetett, de mégis voltak meglepetések, mégsem laposodott el a történet (csak az utolsó két résznél, de ot se ennyire, mint itt már a harmadik résznél).

Azért persze voltak jó poénok, kedves helyzetek, nem érelemmentesen olvastam végig a könyvet. Ugyanannyira szeretem (szentimentálisan), mint az előző részeket. És bár egyre negatívabban szólok a dologhoz, egyre kevesebb pontot adok neki, de nem fogom elvenni a lehetőséget Laurától, hogy egyszer még olyan hatással lesz rám, mint az elején!